breeblog

in medias res

egy heti pihenő után tegnap elég kellemetlen volt bemenni dolgozni. a nagy sietségben majdnem ki is törtem a lábam... igen, sikerült megcsúsznom egy sültkrumplin és így majdnem a friesmachine alatt kötöttem ki. de ehelyett reflexszerűen (óvjam kicsit acélos mellkasom) beb.sztam a lábam és a kezem. így visszagondolva vicces lehettem...

hm... szeretek vásárolni, mert ugye csak nőnemű vagyok, így kicsit furin pislogtam a mellettem andalgó személy szemébe, mikor mondta, hogy ő bizony inkább interneten vásárol dolgokat, mert az csak pár kattintás és még ki se kell mozdulnia. fejcsóválva megjegyeztem, hogy igenis ez már lustaság majd próbáltam meggyőzni a tapintás és az áttekintés lényegéről, mire csak egy mosoly volt a válasza... erre másnap egy másik nőnemű egyeddel shoppingolni indultam reggel 10kor. ez nem is baj, de 3-4 óra felé kezdtem felfogni az előző napi személy álláspontját, 5kor már osztoztam a felfogáson. 6kor teaszünetet tartottunk, majd folytattuk a vásárlást. eredmény: én nem vettem semmit, nőnemű egyed egy kabátot vett, amit előtte 2 nappal kinézett... de legalább kaptam muffint, kávét, apple pie-t, gyümölcsöt és teát. így már megint teljes biztossággal tudom állítani, hogy az internetes shoppingolás igenis lustaság (ööö na jó, nem)...

most pedig megyek dolgomra, pápá

végre úgymond korán értem haza (ehhez a kezdéshez csupán 5 perc kellett, hogy megfogalmazzam - ööö nem magyarázkodok inkább, úgysincs értelme) a munkából, amit meglepően egész jól birok meg szeretek csinálni vmilyen szinten. persze az embernek nem a mekis pályafutás az életcélja, de hát el kell az adott helyzetet is fogadni. amúgy néztem sulit itt (trinity college, hogy egyből belenyúljunk a "legnehezebb bekerülni" kategóriába :D  - szeretem magasra tenni azt a bizonyos lécet ;) ), bár még annyira nem vagyok abban biztos, hogy tényleg itt tanulok, diplomázok. mondjuk az elég rossz, hogy franciát nem tanítanak az alapoktól ezen az egyetemen, tehát a francia szakra már érettségi eredmény kell franciából. ... ezért még szétnézek franciaországban is egyetemek/szakok terén. aztán majd meglátjuk mit hoz a sors. most elvagyok, jól érzem magam, olyan mintha sosem lettem volna otthon. nem is hiányzik. persze barátok, család igen, vagyis nem. tudom, hogy minden rendben van velük, nem kell aggódni semmiért - nem mintha vmi aggódós típus lennék. nektek se kell miattam ;)

néztem lakásokat, kéne bérelni vmi szobát, de majd biztos szerződéshosszabbítás vagy biztos másik munka után akarok mélyebben belemerülni ebbe a témába. addig meg elleszek itt, apukámnál.

kellemes karácsonyi ünnepeket!

Ideje lenne felszámolnom a nappaliban uralkodó kupirengeteget, amit sikerült pár óra/perc alatt létrehoznom, de eltüntetésén már három napja "szorgoskodom". De zsugorodás helyett csak egyre jobban nő. Hát biztos nem segít, hogy néha csak mellékuporodom és a tévére bambulok, vagy éppen fontos lecsekkolni valóm támad a facebook-on. Vagy mind a kettőt űzve még a fülembe rakok egy kis zenét. Aztán már csak arra eszmélek, hogy megint felrúgtam a ruhakupacot, a facebook elavult, a tévében vmi top-shop megy szokás szerint a telefonom meg lemerült. A fejem meg fáj. Mielőtt bárki bármit diagnosztizál, tényleg nem szedek semmit, alkoholt meg már rég ittam. :D:D:D Jut eszembe, különleges kívánság a kinti barátoktól: "hozz vmi erőset, ami butít".

Közlemény:

November 30-án, hétfőn visszaköltözöm Hajdúszoboszlóra néhány napra. Valószínűleg december 4-én, pénteken pedig véglegesen (vagyis hosszabb időre) Dublinba költözöm.

néha jól jönne az az igazi flegmaság és nemtörődömség és nemcsak ennek a látszata. mert hiába érzik így mások esetleg, attól függetlenül elég rossz odabent. persze van, aki már rég ismeri ezt a felszínt, s már a másik szeme állásából rájön a turpisságra. úgy könnyebb. szerintem.

és nincs olyan, hogy majd jön a nap hőse és megmenti a helyzetet. nem. mert az a bizonyos hős te magad vagy. hát ez szarügy