Ma reggel 8kor arra ébredtem, h csörög az ébresztőm, mivel tegnap éjszaka naívan azt hittem, h 8 órát aludva teljesen friss leszek. A csipogást hamar elintéztem egy gyors gombnyomással és már aludtam is tovább. Ráhúztam még 2 órát, és kijelentem, h így még frissebb voltam. Hiába akarják nektek beadni a szuperintelligens kutatók, h az az ideális, ha 6-8 órát alszol... Nem! Ez nem igaz! Csak azért mondják, h minél hamarabb kezdj el dolgozni Fúj-fúj!

Csalódásom után leültem gépezni. Ide is beléptem, és megtaláltam, hogyan lehetne átszerkezteni az oldal pocsék kinézetét. Vagyis azt gondoltam, hogy egyszerűen megcsinálom, keresek vmi szép képet, vmi egyedit teszek bele. 1 órán át próbáltam megfejteni a titokzatos kódokat, de mind hiába. Találtam vmi videót is segítségképp, de sajnos vmi okból fogva nem lehet lejátszani... De nem baj a remény hal meg utoljára, majd ha lesz netán egy napom rá, akkor megfejtem a nagy titkot. Ha más nem kérek tanácsot apától. Azért ő mégis jobban ért hozzá.

Holnap eü vizsgám lesz. Ma igyekeztem bemagolni a különféle sérülések ellátását, de ezt még nem tudom milyen sikerrel történt. Épp kint ültem, és tanultam, amikor anya hazajött. Köszöntem neki: "Szia, Anya!" Válasz: "Szia Te Drága, aranyos, te!" Még mielőtt meglepődtem volna, h mivel érdemeltem ki ezt a szép üdvözlést, rájöttem, h a kutyának köszönt... Ennyit erről... Persze én nem kaptam még egy kézlegyintést sem. Nem baj, megkértem anyát, h majd kérdezzen már ki. Válasz: "Miért?" "Hát, mert talán holnap vizsgázom." "Jó." De mint tudjuk a remény hal meg utoljára.

Rájöttem, h manapság egyre több a hipochonder. Holott régen ha kaptál egy sebet "Á, holnapra meggyógyul." Most ha megszúr a tű elájulunk a látványtól... És sajnos én is ehhez a táborhoz tartozom...