Tegnap éjszaka alig bírtam elaludni. Gondolatok cikáztak a fejemben, forgolódtam az ágyban, szenvedtem. Valószínűleg az izgalomtól és a hülye képzelt betegségtől. Borzalmas. Míg addig agyaltam, h arra a megállapításra jutottam, h ezt is az almának köszönhetjük. Mivel a tudás fájának gyümölcséből evett anno Ádám és Éva, ez a hipochonder cucc is a tudás "mellékhatása". Minnél többet tudunk, annál jobban eluralkodik rajtad az az érzés. Mivel eü vizsgára készültem, próbáltam megállapítani, h mi is lehet a bajom. Közben azt gondoltam, h nehogy az legyen, nehogy ez, közben szidtam azokat, akik kitalálták, h a hipchonder is tanuljon eü-t. :S
Mindegy. Ez csak egy éjszaka volt, egy baznagy izgulás eredménye. :D Na és, h mi volt a vizsgán? Abszolút semmi. Sokkal hoszabb volt az előtte eltelt idő... :D 11-re hívtak, aminek semmi jelentősége nem volt, ugyanis akkor mehettél be, amikor akartál. Viszot a délelőtt gyomorideggel telt. Nem tudtam, h mit csináljak, annyira ideges voltam. Egész délután a pótvizsgás dologra gondoltam... Hát az a mondat 1. okozott nekem egy görcsös, álmatlan, hipochonder éjszakát 2. egy "nem tudom mit cináljak magammal" délelőttöt 3. egy reggeli elmúlasztását
De a végén mindn rendben ment. Bementem egy sráccal a csoportból, lélegeztettem a babát, a kérdések: A) könyöktörés B) égés. Még a stabilt se kellett megcsinálni. A végén kiderült, h az egyik vizsgáztató ismeri anyámat véradással kapcsolatosan (mivel anya mindig ad vért). Szóval 10 perc alatt megvolt minden. :D Akkora kő esett le a szívemről.
Ma volt az első rutin órám. Vezettem én már a mi kocsinkat, de az más. Először majdnem lekéstem a buszt. Éppen, hogy elértem. Pedig a Hőforrás utcán még meg is néztem az órám: "Ó, még van 8 percem." Persze, h az órám rosszul jár. Mindegy, éppen elértem. Aztán miután a busz elindult, kanyarodott volna a Fürdő utca felé, csak ot már állt két busz. Így a Sport utca felé vette az irányt. Mivel ott egy bizonyos hotel előtt, a sarkon építkeznek, két nagy teherautó, vagy mi állt ott. Éppen, h a busz elfért mellette. A Négyesre ahogy mentünk fel, a lámpa már jóideje sárga volt, tehát pár másodperc alatt váltott volna pirosra. A busz sofőrje úgy döntött, h ugyan, ő még ott éppen és épen elfér. Gondoltam is, h talán veszélyes a busz hátuljában ülni ilyenkor. A buszvégen örültem, h leszállhattam.
A rutin óra nagyon jó volt, jövőhét pénteken már vizsgázom is. Nem tom miért, de amikor vissza kellett vinni a buszvégre, akkor má forgalomban vezettem. Tehát saját magam vittem ki magam. Ez értelmes lett... :D Erről csak annyit, h
1. Debrecen
2. Csúcsforgalom
3. "sz*rd le a tanulókocsit" időszak
Szóval nagy ámulatomban alig fogtam fel, h mit is csinálok tulajdonképp, majd csak a buszon tértem magamhoz. De még most is visszagondolva - furi volt.
Ma este Republic koncertre mennek, akik mennek. Engem is hívtak, de én most fáradt vagyok ehhez, nincs is kedvem, ne haragudjatok.