A tegnapi és a mai nap fele pihenéssel telt el. Vagyis itt ültem a gép előtt és próbáltam megszerkeztgetni a blogomat. Hát egyelőre ennyire jutottam. :D Így utólagosan is elnézést kérek, mert nem kértem engedélyt a "nem beszél, nem hall, nem lát" kép felrakásáért.

Ma voltam vezetni megint. Meg lettem dicsérve :D. Minden feladatot megcsináltunk, egyedül is ültem a kocsiban, annyira jó. Kezdem érezni a kocsit, de még mindig nem perfekt :D. Reggel 9:20kor kezdődött az óra. De mivel elnéztem a buszt, ezért apa vitt be. De visszafelé -ebéd után- busszal jöttem. A buszozás kész vicc. Mindenkinek unott feje van, alszik vagy éppen a gondolataiba van merülve, és ez az arcán is látszik. :D

Míg vártam a buszra, elmentem ebédelni. Nem éppen egészséges kaját, de mivel az a bizonyos gyorsétterem van a legközelebb a buszvéghez, ahol még elfogadható kaját is lehet venni, ezért ott ettem. Mellettem egy csaj meg egy fiú kajált. A csaj nem tudom hány éves volt (kb.13-15), de olyan elmerülve játszott a happy meal játékkal... Nekem fura volt, gyerekes.

Visszatérve a buszra: ott kéne blogot írni, mert akkor tudsz úgy gondolkodni. Zötyög a busz, a gyorsításnál szenved a motor, háttérben beszélgetnek vagy éppen egy-egy ember horkantását hallod, te meg ott ülsz és részese lehetsz ennek az élménynek. Mikor megáll a busz, a melegtől majd megdöglesz, de mikor megy, a szél az arcodba csapja a hajad, és hiába igazítanád vissza a füled mögé, abban a másodpercben már a szemedben van. Na meg amikor szállnál fel... Megyek át a zebrán, egy néni a kis gurulós táskájával nekem jön, mert látja, h bent áll a busz. De persze ő nem kér bocsánatot... Megy tovább. Hát mit mondjak, én hamarabb feljutottam a buszra, mint ő a nagy sietségével.