Tegnap volt a második nyelvórám.
Negyed négykor kocsiba bee, irány Sorila, leparkingolás, buszra fel. Köbö öt percig ültem egymagamban (persze volt sofőr) a buszon... Kicsit hamar is érkeztem meg az órára, addig is írtam Csévi levelét - még mindig nem fejeztem be. Most se sok újat tanultam, de legalább tudtam gyakorolni, az eddig megtanultakat. Főleg a szorzást... Ahh... Szóval mindenki kapott egy párt az órán, akivel gyakorolt. Én egy angol csajt kaptam. Vagy 5 perc kellett ahhoz, hogy végigmondja a néggyel való szorzásokat 1től-10ig. Na ekkor jöttem én... 1 perc alatt végighadartam a héttel való szorzást... Csak csodálkozott, "Ohh, you are so fast!" Persze miután elmagyaráztam, hogy Kosti pont most tanulja a szorzótáblát, és hogy együtt szoktuk csinálni a házikat, már nem volt olyan meglepődött. :)
Mellesleg az echte angolokat alig lehet megérteni. Óra után egy angol bocs walesi sráccal beszélgettem, megkérdezte a hétvégi programomat - ezt értettem, válaszoltam, de hogy utána mit mondott (vmi number volt benne :D ehh) ??? Az elköszönést értettem, meg, h megy a kocsijához.
Buszra fel -pont a vasútállomásnál van (rautatieasema)- szóval kicsit telített szokott lenni. De a végére már egész kellemes ülőhelyed akad. Mindig csodálkozok, hogy milyen rendben is van Tampere városa... Ahol a nyelvsuli van, na az olyan, mint Budapest belvárosa - mármint tömeg, kis butikok, szűk utcák... De sehol sincs szemét, tök kellemes a szemnek. A sok kocsi ellenére nincs az a fullasztó szag, mivel pár méter után biztos akad egy zöld rész... Ahogy megy a busz, kisebb-nagyobb parkokat lehet látni - szemét még mindig sehol, és nincs is sehol sem -, később egy hatalmas golfpálya (a mellett lakik Heidi), majd egy hatalmas építkezés mellett haladunk el (persze, hogy szupermarketek lesznek)... Végül a tehenek után jön Sorila, ahol a fiúk sulija van, kocsiba be, irány haza (10 perc).
Várom már a következő órát. Jah, mellesleg most péntek-szombat-vasárnap egyedül maradok itthon. Niinaék motocrosscampbe mennek.
