A mai egy csodás nap lesz... nincs élet stressz nélkül. Legalábbis itt, Magyarországon esély sincs erre.
Szóval amint 6.45re kiérek a Borárosra, döcöghetek ki onnan Soroksárra, eltölthetek fogalmam sincs mennyi időt ott (ez kifejezetten irritál, miért nem tudják behatárolni?), majd baj, hogy ugyanolyan sebességgel döcög visszafelé a busz (ha le nem robban), futhatok a bankba (15.00kor zár, köszi). Ez elég nagy prioritással bír, szóval ehhez képest az onnan-hazajönni-összapakolni-vissza-a-nyugatiba-sorba-állni-jegyet-venni-elérni-a-vonatot-helyet-találni, már tiszta nyugis. Otthon (H.-szob.) meg izgulhatok, hogy nem-e drágult már megint az a kb@szott repjegy... Majd valahol az éjszakában alvásra hajtani buksimat (feltehetőleg egész napi éhezés után, mert arra nem lesz időm). Magyarország, én így NEM szeretlek!
