Bicikli:

- előnyei: testmozgás, ezáltal egészséges, ... (más nem jut eszembe)

- hátrányai: tekerned kell (oké már van olyan, amit nem kell), mire eléred a célod, addigra lefagy a kezed, a nyerge esőben elázik, azt még meg kell törölgetned, ha olyan nyerge van, ami beszívja a nedvességet, hát szívás (ne ülj le), nincs esernyőd = elázol, van esernyőd = csak a fejed búbja nem lesz vizes, nincs sárvédőd = felcsap, van sárvédőd = majd a kocsi, ami épp kikerül, na az csap fel (na jó ez a nincs sárvédőd esetben is felcsap), mivel csurom víz vagy, ezért megfázol, azaz beteg leszel, ezáltal egészségtelen (a hátrányok lista még folytatódhatna, de épp elég ennyi)

Összegezve: a bicikli egy nagy ellentmondás!

Autó:

- előnyei: kényelmes, nagy távolságot is képes viszonylag rövid idő alatt megtenni, meleg van benne, gyorsan eléred a célod, esőben nem ázol meg, mikor kinyitod és bezárod nem kell még ott vesződni...stb.

- hátrányai: a környezetet még kismértékben szennyezi, viszont még mindig több személyt tudsz benne szállítani, mint a biciklin! :D

Összegezve: mikor jön meg a jogsim????

Ez az én gondolatom erről a két járműről. Persze nem vagyok bicikliellenes, de a mai élményem nem volt éppen egy álom.

Reggel úgy döntöttem, hogy inkább megyek biciklivel, mert mennem kell Gabihoz 3-4. órában, és így legalább hamarabb (időben) odaérek. Már a suliba is esőbe mentem, de legalább jó száraz volt a nyerge, ugyanis akkor toltam ki a pincéből. Egyik kezembe az esernyő, másikkal fogom a kormányt. Így manőverezgettem a suliig.

Biosz óra. Vér vizsgáltunk. Csévi szurkálgatta az embereket, személy szerint Vikit és Balázst. Én meg elbújtam. :D Nem tehetek róla, nem bírom a vér látványát. Persze csak akkor, ha ilyen brutális okból buggyan ki valakinek a vére. Az OK, hogy elkaparod a sebet és vérzik. De amikor te akarod, hogy na akkor döfjenek meg, vagy pedig mások szánt szándékkal akarnak megdöfni, na akkor nem. Akkor már nekem levegő kell... Ugyanis elfehéredem... Ilyen vagyok, kész. A növényeknek amúgy sincs vére. :D

3. óra. Biciklizem Gabihoz. Manőverezgetek az esernyőmmel és a biciklimmel, mindenem vizes, csak a fejem búbja nem.

5. óra. Biciklizem a sulihoz visszafelé. Állok a lámpánál. Két autó felcsap. Még elnézem, mert épp csak a kezem lett egy kicsit vizes. De az amúgy is vizes, ugyanis az esernyő mit sem ér.

6. óra után. Biciklizem hazafelé. Még mindig az esernyővel manőverezek. Kikerülök két előttem lévő biciklist. Egy autó előz. Gyakorlatilag az úttesten lévő összes vizet felcsapta, a teljes bal oldalam mocskos vizes. Ezt egy kifejező arcmozdulattal hálálom meg az autósnak. Fázom. Sietek haza, hogy végre átöltözzek.

Otthon. Kimosom a pulóveremet és a nadrágomat. Még szárad. Megjegyzem: ma reggel vettem le mindkettőt a szárítóról. Tegnap volt kimosva, de mit számít? Nekiülök tanulni. Rájövök, hogy betelt az olvasónaplóm, és nincs vonalas füzet itthon. Ezért elbiciklizem a papírboltba. Végre elállt az eső, így már csak a biciklire és az elkerülendő tócsákra kell koncentrálnom. Megveszem a szükséges füzetet, elmegyek a Bariba, mivel még nem ebédeltem. Beleteszem a szatyromba, a frissen vásárolt füzet mellé. Nézem, ahogy keringőznek a nyolcasok a biciklim kerekén. Érzek pár esőcseppet, ezért sietősebbre veszem a tempót. Hazaérek. Kiveszem a kaját a szatyorból. Kicsit kifolyt valami zsíros cucc, ami a füzetemet is érte. Gyorsan orvosolom a próblémát, letörlöm. Á, meg se látszik...

Végre itthon, meleg van, van kaja, van füzet, jöhet a tanulás...