in medias res
egy heti pihenő után tegnap elég kellemetlen volt bemenni dolgozni. a nagy sietségben majdnem ki is törtem a lábam... igen, sikerült megcsúsznom egy sültkrumplin és így majdnem a friesmachine alatt kötöttem ki. de ehelyett reflexszerűen (óvjam kicsit acélos mellkasom) beb.sztam a lábam és a kezem. így visszagondolva vicces lehettem...
hm... szeretek vásárolni, mert ugye csak nőnemű vagyok, így kicsit furin pislogtam a mellettem andalgó személy szemébe, mikor mondta, hogy ő bizony inkább interneten vásárol dolgokat, mert az csak pár kattintás és még ki se kell mozdulnia. fejcsóválva megjegyeztem, hogy igenis ez már lustaság majd próbáltam meggyőzni a tapintás és az áttekintés lényegéről, mire csak egy mosoly volt a válasza... erre másnap egy másik nőnemű egyeddel shoppingolni indultam reggel 10kor. ez nem is baj, de 3-4 óra felé kezdtem felfogni az előző napi személy álláspontját, 5kor már osztoztam a felfogáson. 6kor teaszünetet tartottunk, majd folytattuk a vásárlást. eredmény: én nem vettem semmit, nőnemű egyed egy kabátot vett, amit előtte 2 nappal kinézett... de legalább kaptam muffint, kávét, apple pie-t, gyümölcsöt és teát. így már megint teljes biztossággal tudom állítani, hogy az internetes shoppingolás igenis lustaság (ööö na jó, nem)...
most pedig megyek dolgomra, pápá
