végre úgymond korán értem haza (ehhez a kezdéshez csupán 5 perc kellett, hogy megfogalmazzam - ööö nem magyarázkodok inkább, úgysincs értelme) a munkából, amit meglepően egész jól birok meg szeretek csinálni vmilyen szinten. persze az embernek nem a mekis pályafutás az életcélja, de hát el kell az adott helyzetet is fogadni. amúgy néztem sulit itt (trinity college, hogy egyből belenyúljunk a "legnehezebb bekerülni" kategóriába :D - szeretem magasra tenni azt a bizonyos lécet ;) ), bár még annyira nem vagyok abban biztos, hogy tényleg itt tanulok, diplomázok. mondjuk az elég rossz, hogy franciát nem tanítanak az alapoktól ezen az egyetemen, tehát a francia szakra már érettségi eredmény kell franciából. ... ezért még szétnézek franciaországban is egyetemek/szakok terén. aztán majd meglátjuk mit hoz a sors. most elvagyok, jól érzem magam, olyan mintha sosem lettem volna otthon. nem is hiányzik. persze barátok, család igen, vagyis nem. tudom, hogy minden rendben van velük, nem kell aggódni semmiért - nem mintha vmi aggódós típus lennék. nektek se kell miattam ;)
néztem lakásokat, kéne bérelni vmi szobát, de majd biztos szerződéshosszabbítás vagy biztos másik munka után akarok mélyebben belemerülni ebbe a témába. addig meg elleszek itt, apukámnál.
kellemes karácsonyi ünnepeket!
