Ma van a névnapom. :D Boldog névnapot Nekem!
Ennek örömére egy igen jó napon vagyok túl.
Ma végre kocsival mehettem a suliba, amit ki is használtam a hatodik órában. Hetedik óra után bementünk Debrecenbe turizni. Mi hiába hívtunk bárkit is, senki se akart jönni ilyen-olyan kifogások miatt... De nem baj, nem tudták a buták, hogy miről maradnak le. :P
Minden a Tesco parkolójában kezdődött.
Én: - Na beparkolok ide, itt jó lesz.
Csévi: - A vonalra álltál.
Én: - Akkor ez nem lesz jó. Na, hátratolatok, van ott hely. Tudok korrigálni... - (tolat)
Csévi: - Már megint a vonalra álltál...
Én: - Na akkor előregurulok. Úgy már jó lesz. (...) Igen ez a padka, tetszett? :D
Az első turkáló nem tetszett, ezért vissza akartunk menni a kocsihoz, de Csévi sas szemével kiszúrt egy "TURI" feliratot. Igen ám, de mikor odabaktattunk, észrevettük, hogy nincs is benne semmi. Így maradt az eredeti terv, vissza a kocsihoz. Hátul barátnéim sasolták a turi feliratokat, majd sikeres megfordulás után (beálltam egy parklóhelyre, s ismét bemutattam utasaimnak a padkát, de csak enyhén :D) befordultunk volna egy parkolóba. De hát sikerült egy magánparkolóba befordulni, ahonnan ki kellett jönnünk. Ide-oda tekergettem a kormány, előre-hátra menet... Csévi kiszállt, s segített, hogy meddig mehetek. Sikerült kifordulni, s egy mostmár megfelelő parkolóba beállni.
Bizarr épületbe be, lépcsőn fel, ajtón be. Turkálás a "szebbnél szebb" ruhák között. A terem közepén valami háló van (minek?), de mikor már Csévi ment volna felpróbálni valamit az egyik oldalról a másikba, kiderül, hogy valójában két turi van így egymás mellett. És hát, amibe mi voltunk abban nem volt próbafülke. Döbbenet!!! (:D) Ki is nyargaltunk, bánatunkat édességboltba folytottuk. Döbbenet!!! hűűűű, hááááá, űűűű, húúúú, óóóóóó, nézd milyen olcsó, nézd ilyen is van, csak ennyi?, na én megveszem, meg ezt is, én veszek ebből ötöt, gumicukor, ide máskor is jövünk, rágó? kevesebb, mint 100 Forint, na ezzel megvan a heti adag, jééééé, na ha tudtam volna, hogy ilyen olcsó itt, akkor innen veszem neked... A három lány szinte ugrálva távozott a boltból, teli szatyorral.
Holland turiban egy hatalmas nagy plüssállat kupacot találtunk. A legmélyéről is kivettük a legapróbb játékokat.
Csévi: - Nézd, Reni! Disznófej!
Reni: - Óóóóóó! Nekem kell!
Csévi: - Mennyibe kerül? (megy) Csókolom! Mennyibe kerül ez?
Eladó: - Tedd rá a mérlegre! Nyugodtan használhatjátok! 1000Ft/kg
Innentől kezdve mindent a mérlegre tettünk. Kutatot, kutatok, egyszer egy rémisztő bigyót találok. Odaadom Reninek, aki rémülten dobja el. A püffenéstől a játék elkezd kacagni, s vele együtt mi is. :DDDDDDDDDD
Én: - Űűűűű! Reni nézd! Malac!
Reni: - De cuki! Mennyi?
Én: - Tedd rá a mérlegre!
Reni: - 10Ft? Én ezt megveszem.
(...)
Én: - Na, akkor mit vesztek?
Reni: - Nekem kell a "macifej"!
Csévi és én: - Milyen "macifej"? Az disznó! :DDDDDDD
Kocsihoz menet Reni ölelgette a megvásárolt játékokat.
(Jut eszembe!
Reni a turkálókban turkálás közben: - Nekem ilyenem volt! (...) Ó! Ilyenem is!
Én: - És hova lettek?
Reni: - Hát anya odaadta valakinek.
Én: - Még a végén kiderül, hogy ezek a te cuccaid voltak. :D)
Csévit kidobtuk a buszvégnél, mivel ment vezetni, mi meg Renivel mentünk a mekibe kajolni.
Parkolás:
Én: - Ó, én ide nem férek be! ... Tolatok! ... Nahát! Ezt a helyet nekem találták ki. Csak szépen begurulok.
És ezúttal nem volt semmi gond. :D
Szépen hazajöttünk, Renit kiraktam otthon.
Ez egy jó nap volt. Bánhatjátok. :P
