Őszintén szólva nem nagyon törődtem a könyvekkel az őszi szünetben. Sőt, még eddig a pillanatig egy betűt sem tanultam. Míg a többiek a könyve dugják a fejüket, én reménykedek, hogy az ellenőrzőm kirakása megment a Brontosaurustól.
De igazán a raptortól félek, mert hát azt az egy feleletmentest csak meg kéne menteni későbbi alkalmakra, de nincs is meg a csütörtöki új anyag, a tizedikes füzetem meg már régóta Csévinél pihenget. Abból kéne megtanulni vagy átnézni Vörösmarty-t.
Tegnap volt nálunk egy ilyen kis családi összröffenés. Mint mindig, a felnőttek beszélgetnek erről meg arról, én meg szétalázom a kisebbeket activityben meg országvárosban...
