Mivel holnap nem megyek suliba és nem kell olyan nagyon tanulnom, ezért blogot írok lekötés céljából. De hogyan? Lábbal! Bezony. Mert hát szeretném megtudni, hogy azok a szegény szerencsétlenek, akik szájjal-lábbal csinálnak dolgokat, azoknak mennyi idejükbe telik az, ami nekünk pillanatok alatt megy. Jelentem már vagy 10perce írom ezeket a sorokat... kezd görcsöt kapni a lábam, szájjal ikább nem vállalom be, ezért visszatérek a kézhez.

Hűűűű, sokkal jobb.

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem nem tetszenek az olyan honlapok, amelyek sokkal jobban hasonlítanak olyan oldalakra, amelyek tényleg az ilyen cikkekre, szenzációkra szakosodtak, de annak a konkrét honlapnak nem arról kellene szólnia. Mondjuk ha az ember csak úgy írja, hát akkor nem is oly meglepő. De néha hasonlít -nem is tudom- ilyen turisztikai vagy utazási ajánlóra is...

Ma voltam a könyvtárban. Ott voltam Renivel negyed háromig. Olvastunk. Én az Édes Annát vettem a kezembe, Reni a kimondhatatlan író (;)) művét fejezte be. Néha-néha fel-felnéztem, a távolban valami villódzó fény tűnt fel, majd a lámpa zúgását hallgattam. Nem tudom miért, de azóta rámjött a szófosás. (Elnézést a kifejezésért.)