...mikor elkezdtem ezt a bejegyzést írni.

10én bevonultam a klinikára, mivelhogy súlyos pectus excavatumom volt, amit sürgősen meg kellett operálni. Az átlagos ember is elszörnyűlködik a műtét hallatán, hát még én... rosszul vagyok a tű láttán. Hát még ha szike közelít felém...

1.nap

Délelőtt megérkeztünk az osztályra, Imivel is találkoztam. Miután megkaptam az ágyamat némettanulással és keresztrejtvénnyel ütöttem el az időt. Zuhanyzás közben kibuggyant pár könnycseppem, tulajdonképpen mit is keresek itt...

2.nap

Az első műtendő alany voltam. Fél kilenckor meg is érkezett a betegszállító. Betolt a műtőbe. Az altatóorvos előbb hátbaszúrt, éreztem is, hogy valami folyik lefelé a hátamon. Majd a bal karomat lyukasztotta ki.

- Mikor fogok elaudni?

- Úgy 1-2 percen belül.

-Ühüm...zzzzzzzzzzzzzzzzzzz

Az intenzíven ébredtem, de csak inkább a hangokat észleltem.

3.nap

Lekerültem osztályra. Kaptam a mixeket, de durván (fájdalomcsillapító, nyugtató, altató - többféléket), így halucináltam. A szomszédaim elmondásából voltam pizzapartyn meg telefonálgattam persze telefon nélkül.

4.nap

Soha többet semmilyen gyógyszert! Reggel nem bírtam tovább, felültem. Miután az engedélyt meg is kaptam az ülésre, elkezdtem járkálni. Persze ezeket csak anya asszisztálásával tudtam véghezvinni.

Viselkedésem még mindig fura, fájdalmaim is vannak, amit sajnos kedves látogatóim is látnak, így nem maradnak sokáig.

5.nap

Keresztrejtvényfejtés. Csévi 3 órán át foglalkoztat. Végre.

6.nap

Mellkasonszúrnak. Két helyen is. Látogatóimat megint nem tudom "megtartani". Fáradt vagyok.

7.nap

A holnapi napot várom.

8.nap

Röntgen után hazaküldenek, végre.