Életem első gulyáslevese finom lett (attól függetlenül, hogy nem igazán szeretem a benne rejlő zöldségek miatt, ízlett, pont olyan volt, mint az anyáé - a csípőspaprika nélküli).
Hétfőn vacsi után elmentem Ottoval sétálni, körül akartam gyalogolni a közeli kis tavat, de hát, hogy is mondjam, eltévedtem, és tó sehol sem volt. Ráadásul majdnem belezuhantam egy tócsába... Ennek elkerülése végett az egyik lábam merült csak el benne, majd az elkövetkező pár kilométert -pontosan a jobb lábam- akváriumban töltöttem. Élmény volt látni, ahogy a cipőmből csorog kifelé a víz... Már-már kezdem feladni a dolgot - azaz, akkor most az erdőben fogok lakni, gombát eszem, Ottoval vadászom, kővel csinálok tüzet, estébé -, amikor motorzúgást hallotam (ilyen elektromos fűrész motorhangját). Jessz. Nemsokára kövesútba botlottam, ahol éppen egy busz manőverezgetett, busz mellett táblák és utcanevek. No niin - nem volt hiábavaló otthon tanulmányozni a térképet - gyorsan be is tájoltam magam, aztán már magabiztosan mentem visszafelé ugyanazon az úton, ahonnan jöttem... Hogy elkerüljem az újabb pocsolyábaesést egy kis "hidat" eszkábáltam, gondolva az utánam jövőkre is, majd hullafáradtan estem be a jó meleg házba (kész szerencse, hogy nem sötétedett rám, vagy nem kezdett el esni az eső).
2008.09.28.-2008.10.05. Dublin - már várom, hisz ekkor végre megint láthatom szeretett apukámat (kit már fél éve nem láttam - hogy elszállt az idő...), meg körbelesem Írország fővárosát. ;)
