Moi!
Érzem, hogy a mai nap nagyon jó lesz (még ha otthon is leszek), mert süt a nap odakint és olyan jó hangulatban vagyok (már így keltem). Szóval nem is sokáig ülök itt, csak írok már pár sort, még mielőtt jobban elfelejtem a dolgokat (mint csévi :D).
Szóval a pénteki napom csak úgy spontán jött, Heidi hívta Niina-t, h mehetek-e hozzá alukálni, még akkor is, ha péntek még hétköznap... Természetesen utamra lettem bocsájtva, ha akarok mehetek, akár abban a minutumban (ki is lett nézve a busz - a legkorábban jövő, az adott pillanathoz mérve). Tehát egy órám volt összepakolni és elbiciklizni a bus stophoz. Niina adott egy hátizsákot, mert tudja, hogy úgyis megyünk vásárolni és hát... :D... legyen hely, ahova tudunk pakolni.
A bus stophoz még korán is értem, biciklit leparkingoltam - lakat? minek? nem magyarország :n - és vártam a buszocskát. Csak hát az vagy úgy 10-15 percet késett (persze, hogy egy nem real finn vezette - egy néger emberke -, ezért késett ennyit... a finnek... na azok tudnak száguldozni, like me).
Feleúton csatlakozott Heidi is, bementünk a központba vásárolni ezt azt. Először is kivettem a kártyámról némi kis eurót - döbbenten vettem tudomásul, hogy tulajdonképp milyen gazdag vagyok (fogalmam nem volt róla, hogy pontosan mennyi pénz volt a kártyámon - kellemes csalódás :D). Első boltba be, körülnéz, kijön. Ebből nem igazán látszik, hogy nők vagyunk (üres kéz? persze...). Koskikeskusba be (értsd plaza), na itt már vásároltunk is. :D És büszke vagyok magamra, mert csak olyan dolgokat vásároltam, amire tényleg szükségem volt - bár nagy volt a kísértés... :D Legutoljára egy élelmiszer boltba mentünk be, külön-külön - először én (én vettem a seedert), majd kis idő múlva Heidi (ő a kaját vette). Ez azért kellett, mert Heidi még nem töltötte be a 18-at... A kassánál állva előttem egy hótrészeg volt, csak beszélt és beszélt - persze finnül, csak néhány szót értettem (azt, hogy az ő kajája az a karton sör, amitépp most vesz meg). Persze nem volt nála megfelelő mennyiségű pénz, így egy halk (csak az egész bolt hallotta) vittu után valahonnan még szervált manit és újra sorbaállt. Az eladó persze nem nézett engem 18-nak, ID Card elő - alig találta meg a születési évem, nekem kellett lefordítani a hónapot is (április=huhtikuu) -, oksamoksa, fizetés, boltból ki, Heidit vár. Heidi persze elfelejtette, hogy neki kéne cigaretta is, így ő vette meg. A vicces az, hogy tőle egyáltalán nem is kérte az eladó az ID-t - ez van, gyereknek nézek ki... bár inkább, mint öregnek. :P
Ezután hátizsákba bepakol, irány Heidi lakása. Gyors takarítás - még ott voltak a nem tudom hány hete volt ottalvásomkor elfogyasztott cukrok csomagolásai, kis galacsinban persze, merthát akkor igenis jó volt egymást dobálni vele - ja meg pizzaevés (aznap a kajaszintünk egy-egy pizza volt egész napra -> első magyarázat).
Ehehehehe
Beszéltem Csévivel akkor, így sikeresen nullára redukálódott a telefonomon levő pénz. Ügyes-e vagyok? Így másnap már SMS-t a magyar kártyámról kellett írnom... Ígérem, hogy holnap meg is írom a leveleket, vagy ha nem holnap fejezem be, akkoris holnap el fogom kezdeni, annyi mesélnivalóm van az elbéimnek. ;)
De most megyek ki, sunshining!!!!!
Öhh még a tegnap estéről nem is írtam, na majd bepótolom. De most tényleg kiiiiiiiiiiiii!!!
