Hogy ez se maradjon ki, értékelném az elmúlt évet (egy kicsit megkésve, bár jobb később, mint soha).
2008
Életem egyik legpocsékabb szilveszterén estem át, no persze nem a társaság miatt, mert az kiváló volt, főleg úgy, hogy egy tök ismeretlen alak esett be a szobámba és, mint aki otthon van bekapcsolódott a beszélgetésbe. :D Szal, ez a szilveszter inkább a fájdalmaim miatt volt rossz, amit kedves barátaim, szüleim, Ali és a többi részeg házibulis próbált enyhíteni mosolygásukkal, szeretetükkel és nekem rendezett tüzijátékkal. Ezután hirtelen felgyorsult az élet, kezdtem felépülni, visszatértem a suliba, ahol nagy szeretettel és kiváltságokkal fogadtak. :D Ez mind segített gyors felépülésemben. Beadtam a jelentkezési lapot az egyetemre, majd azt terveztem, hogy nyáron kimegyek Írországba dolgozni, mivel apukám április 4-én utazott ki bizonytalan időre. Akkor úgy váltunk el, hogy akkor június elején találkozunk. 18 éves lettem, de arra már nem emlékszem, hogy mit csináltam a születésnapomon, nem mintha berugtam volna... Nem, biztos nagggyon tanultam a nagggyon nehéz érettségire. :D Vagy csak simán a szerenádkor ittunk rá, ejj, fogalmam sincs. :D Írásbeli érettségik után derült ki, hogy akkor mégsem lesz jó Írország, ne menjek ki. Így dühömben -na én nem fogok itthon ülni- felregisztráltam au paires oldalakra. Ekkor fogant meg bennem, hogy akkor a következő évet passzolom és Au Pair leszek. Egy hónap után két család érdeklődött komolyabban (na jó, több is, de én nem akartam Angliába menni). Egy svájci és egy finn. Finnország... Svájc... Svájc... Finnország... Szívem a régi álmom után húzott, így a finn családot választottam. Egy hete emaileztünk találkozásunk előtt. Július 4-én utaztam először és másodjára repülőgépen (Budapest - Frankfurt Hahn - Tampere). Innentől az eddig is eseményekben gazdag évem még eseménydúsabbá vált. Voltam Lappföldön, motorral körbekirándultam a környéket, rengeteg új embert ismerhettem meg, belevetettem magam a finn nyelv bonyodalmaiba (nyelvkurzus, újabb sok-sok barát), majd mikor először voltam Heidinél, megismerhettem Jannét és Attét. Szeptember végét, október elejét Dublinban töltöttem, meglátogattam apukámat és találkoztam anyukámmal is. Miután visszajöttem, egy születésnapi bulin megismertem Hessut, akivel először voltam bulizni Tampereben. Novemberben elkapott a téli depresszió, na meg más is, furcsa, hogy ez a két érzés így megfért egymás mellett. Aztán decemberben vége is szakadt, ahogy összetört alattam az a Volvo, úgy tört össze ez az egész. A karácsonyt itt töltöttem, mert valami súgta, hogy maradnom kell (azon kívül, hogy kíváncsi voltam). Mi adj Isten, valami tényleg történt...
Na és a szilveszter? Volt már rosszabb szilveszterem... De ez se volt valami izgalmakkal teli... Szóval hasonlóan tartalmas 2009-et várok... :D És asszem, előjelei már vannak is... :D
