Boldog Húsvétot (mert itt már elkezdődött)!
Tegnap bevásárlás után elmentem Heidihez, mert hát ökör iszik magában (tartottam egy kis elő szülinapot - egy üveg magyar piros bor és két üveg finn cranberry gin, nyamm nyamm). Meglepő, hogy ezek után nagyjából minden tiszta a fejemben. Tudom honnan szereztem piros foltot a bordáim felé (ehehh, akkor bezzeg nem fájt...), meg hogy mitől kell sálat viselnem egy darabig, ha nem akarom az összes alapozómat és púderemet felhasználni. :D
Hát, a mai nap. Nem lehetne már holnap? :D köbö 3 óra alvás után megjött a fejfájás. Haza is jöttem (egyenesen nem nagyon tudtam járni - nem, nem voltam akkor már részeg, de autót tudtam vezetni - most jó voltm hogy automata kocsink van). Kocsiból kiszállok, hoppá, itt valami nem stimmel, hol van a táskám? (benne a telefonjaimmal, pénzemmel, fogkefémmel, kontaktlencsémmel, hajkefémmel) Jipíí, ott hagytam Heidinél... Nah, mind1, letusoltam, majd beszédültem az ágyba. Kellemes 4 óra alvás. (Ekkor fél hat volt.) Csináltam kávét, hogy a maradék fejfájás is elmúljon, majd tortillát vacsira. Nyolc után elindultam Heidihez a táskámért, csak hát nyolckor bezárják a ház ajtaját és hát nincs csengő. Nekem meg telefonom... Hát jó, akkor várok egy kicsit, hátha jön valaki. Senki. Na jó, teszek egy kört a kocsival, megnézem a forenomos házat, merre leledzik (érdekes, hogy megtaláltam). Vissza Heidihez. Semmi. Na jó, akkor elmegyek a Nestebe, iszok egy kávét. Kávé után vissza. Basszus, valaki lejött a lifttel, amíg nem voltam itt. Áhh... Jó vártam 15 pecet még, hogy hátha, de semmi. Na jó, akkor hazajövök, hátha fent van msn-en Heidi. Hát nem... Jó, ráírok valakire, hogy adja már meg Heidi számát, mert hát, így jártam... Megpróbálom felhívni az itthoni telefonról, csak hát nem tusom fejből a számát. Jepp, szám megvan, itthoni telefon megkeresése. Bassz, le van merülve... no comment. Gyorsan felraktam töltőre, kis idő múlva jelzi is, hogy akkor most már okés van, telefonálhatok. Tárcsázok. Nem veszi fel senki... ááááááááá, feladom
Daniel Powter - Bad Day
