Szóval a mai posztot is kihagynám, ha nem lenne elég akaraterőm... Vagyis most nagyon rászántam magam. mondhatni.
kiraktam a visszaszámlálást a párizsi villámlátogatásomig, mert miért ne, mindig felüdülésként gondolok rá, aztán meg elgondolkodom, hogy lehet, hogy mégis túl sok programot terveztem aznapra, de sebaj. lehet kihagyom a Louvre-t, mert ha már nem tudom megnézni egészében, akkor nem is érdekel (dehogynem, csak fájna a szivem, mert nem tiszteltem eléggé az épületet - és a kihagyott művészek alkotásait -, egy átlagos, felszines turistának érezném magam, aki koszos cipőivel lépked a Mona Lisa felé, majd elsiet az épületből. de más turistától eltérően, kinek egész napja lenne rá, nekem csak egy pár órácskám, vagy csak órám lenne az egészre. nem, nem. így nem szabad belépni oda. az nagy Louvre-ba). ej-haj, legközelebb Párizsba megyek egy évre.
