Sokszor utálom, hogy nő/lány vagyok. Mikor épp konfortba kapcsolod az agyad és akkor valami külső tényezőre olyan kontrolálatlanul, minden logikát leszámítva, magyarul lányosan reagálsz... áhh. és akkor kapcsolsz, hogy áááááá... de utána meg előjön lányos zavarod... ehh. de lehet, hogy csak az e napi kávé hiányzott. :D esetleg valami eyecandy-s filmet kell nézni, azután hamar visszarázódok a való világba.
és ezt galádul kihasználva táplálják bennem ezt a "naív lányt". nem szeretem, nem hagyom felszínre bugyborékolni a dolgokat, áltatni magam... ugyan már... "öreg" vagyok én már ehhez, nem kell más cipőjébe belelépnem.
vitun perkele saatana! azért valamelyest meleget sugároz, beindítva az olvadást. kérdés az, hogy milyen mélyre hatol... csak álarc vagy belülről a felszínt megrepedeztetve, tisztán hagy
tulajdonképpen erre már tudom is a választ... egyiksem... az apró réseket kiküszöbölve olvaszt, majd újra jéggé vál, formálva az embert
