Napokkal ezelőtt a fejembe beköltözött egy kép. Nem tudom honnan, nem tudom mi alkotta pontosan, de itt van és valamit sugározni akar. talán.
Az idő borongós, esik az eső, fúj a szél... egy felszántott mező, háttérben egy tanya, piros faházzal... egy finn táj. tegnapi dublini időjárással. a kép középpontjában nincs semmi... vagyis mégis. egy alak, egy test. képzeljétek el, ahogy a víz már csurog végig rajta, a szél megütközik benne, az elázott talaj lesüpped a talpánál. de most hirtelen vegyétek el azt a testet/alakot, láthatatlan lesz, csak a csurgó víz, a kettéosztott szél és a lábnyom marad... valamint a tornádó alakot felvevő hosszú haja. így rajzolódik ki az alakja. így tudod, hogy mégs van ott valaki, nem csak a táj.
sokszor megyek az utcán vagy bármerre és azon veszem észre magam, hogy már megint képeken gondolkodok, valami apróság megfogta fantáziám és képzeletbeli ecsetemmel már festek.
hahh... sebaj :D
