Megint rámtört a bizonytalanság. Mármint az az érzés, amikor vége volt a giminek és az ember nem tudta pontosan, hogy merre tovább. Vagyis nem. Mégsem ugyanaz. Mert amiben most élek, az a totál bizonytalanság, a nem tudod mit hoz a holnap, merre mész, kivel találkozol, mit fogsz csinálni érzés. De most 1 hónap múlva vége lesz ennek. Visszamegyek Magyarországra, elkezdem az egyetemet és tanulok. De nem vagyok biztos abban, hogy jól döntöttem. Tényleg azt akarom csinálni, amire jelentkeztem.
Pont azért hagytam ki az évet, hogy jobban rálássak a világra, eldöntsem mit akarok, de talán még nehezebb lett a dolog. Sőt biztos. Abszolute nem tudom, hogy tényleg környezetgazdálkodási agrármérnök akarok-e lenni vagy sem. De nincs más erősebb vágyam sem... van egy-két ötletem, de azokból nem tudnék megélni. Szerintem. Sebaj, lesz ami lesz, ha nem jön be amit most választottam, még mindig tudok változtatni, hisz mindenki maga irányítja a saját sorsát... vagy valami ilyesmi.
