breeblog

tegnap olyan jót nevettem, hogy kicsordult a könnyem is. ezért, na meg a jól végzett munkáért kaptam epret Lindától. nyamm-nyamm.

ehhez sztori is járul. szóval bementünk a tescoba... én meg elbóklásztam az almástáskákhoz, vettem is belőle. aztán önkiszolgáló kasszához mentünk, csak hát fogalmunk sem volt, hogyan kell beütni azt a kib...ott sütit. :D jellemző... hívtunk egy ott dolgozót, hogy akkor segítsen nekünk. kérdezi, hogy mi a neve ennek. Lindával összenézünk... háááát... valami apple :D áhhhhh... de végül be tudta ütni e nélkül is, mi meg boldogan távoztunk a legközelebbi padhoz, hogy ott elpusztítsuk a zsákmányunkat pletyózás közben.

Napokkal ezelőtt a fejembe beköltözött egy kép. Nem tudom honnan, nem tudom mi alkotta pontosan, de itt van és valamit sugározni akar. talán.

Az idő borongós, esik az eső, fúj a szél... egy felszántott mező, háttérben egy tanya, piros faházzal... egy finn táj. tegnapi dublini időjárással. a kép középpontjában nincs semmi... vagyis mégis. egy alak, egy test. képzeljétek el, ahogy a víz már csurog végig rajta, a szél megütközik benne, az elázott talaj lesüpped a talpánál. de most hirtelen vegyétek el azt a testet/alakot, láthatatlan lesz, csak a csurgó víz, a kettéosztott szél és a lábnyom marad... valamint a tornádó alakot felvevő hosszú haja. így rajzolódik ki az alakja. így tudod, hogy mégs van ott valaki, nem csak a táj.

sokszor megyek az utcán vagy bármerre és azon veszem észre magam, hogy már megint képeken gondolkodok, valami apróság megfogta fantáziám és képzeletbeli ecsetemmel már festek.

hahh... sebaj :D

Belebonyolódtam a francia nyelv rejtelmeibe. És az eleinte jelentkező ellenszenvet sikerült leküzdenem, sőt, mostmár tetszik is. További inspirációt ad az is, hogy sikerült pár szót elcsípnem a The Dreamers-ből, mint pölö "harmadik emelet", "engem", "miért?" :D nem sok, de két nap alatt mit vár az ember? Természetesen ezt is angolul tanulom, mert így könnyebb valamellyest. asszem.

Tegnap este elmentem itthonról, de csak úgy kiszellőztetni a fejem... vagyis annak indult, majd két fehér rózsával és egy szúrós levéllel tértem haza. ezt most miért? hogyan? fél órán át ültem a Luas megállóban, bambultam magam elé. éreztem, hogy fázom, de valahogy lenyűgözött a villamos fénye... ahogy a kanyarodó sínpáron megcsillant a közeledő tömegközlekedési eszköz világosságot szóró lámpafénye... de a szél mindig az arcomba csapta a hajam egyfajta feleszmélésként. hazafelé sétálva éjjeli lepkéket láttam cikázni. először nem is lepkének látod őket, csak valami papírdaraboknak, melyek a szélnek engedelmeskedve repülnek az útjukon. valahogy szebbnek látszottak, mint nappali társaik... pedig nekik nincsenek gyönyörű mintájú szárnyaik. de mégis. ahogy átfordultam a másik utcába két alakot láttam egy kocsi mellett. egy nőt és egy férfit. nem szóltak semmit, csak egymást nézték. szemük szomorúságot sugárzott, arcuk eltorzult. a nő nem bírta tovább... felsóhajtott és átölelte a férfit, ki erre a tettre visszasóhajtott a nőnek és csukott szemmel ölelte át őt. megsimogatták egymást utoljára, majd fájdalmasan szétváltak. egy-egy sokatmondó pillantás és végre megszólalt az egyik. goodbye... nem akartam további zavaró tényező lenni, elsuhantam hát mellettük...

magam sem tudom, hogy mit csináltam tegnap este, nem tudom merre jártam, kivel találkoztam, pontosan mi volt a célom. abban sem vagyok biztos, hogy tényleg ebben a világban jártam...

ma végre rászántam magam edzőnadrág és felső vásárlására. az már kérdéses, hogy mikor szánom magam a használatukra is. de a lényeg az, hogy már ilyenem is van. ezt még megdobhatom egy esetleges sportcipő vagy fekete tornacipő megvásárlásával is és akkor már tényleg ki fogok fogyni a kifogásokból. azaz megfogadtam magamnak, hogy sportolni fogok, formába hozom magam egy kicsit.

másik a spórolás. vagyis hát. ööö. hogy átfogalmazzam a dolgot, spórolok Párizsra, hogy ott majd tudjak vásárolni. :D vagy valami ilyesmi. terveim között van egy eredeti francia sapka, mert miért ne, meg ugye Párizs a divat fővárosa is, hát ki kéne akkor használni. persze a butikjárás nem az elsődleges célom. Eiffel-torony, Notre Dame, Louvre, Sacré-Coeur, Montmarte, Diadalív, Champs-Elysées... zsúfolt egy nap lesz, de nem baj. Tudom, hogy csak a Louvre-ra sem elég egy nap, de legalább a nevezetesebb dolgokat láthatom. Aztán majd még visszamehetek, ... egyszer... remélem.

még ha egy napra is, de legalább megyek... Párizsba. és ennyire még utazást nem vártam, mint ezt. fura, mert eddig annyira nem remegtem bele abba, mikor valaki mondta, hogy Párizsba megy vagy egyáltalán maga a név, Párizs. semmi... de most, hirtelen valami azt súgja, hogy ez most jó lesz, várd! menj! Párizs! valami olyasféle érzés, mint Finnország volt 1 évvel ezelőtt. hah, fura...