breeblog

Tegnap/ma party volt. Régen éreztem magam ilyen jól.

Néhányszor kimentem levegőzni - Finlandia vodka, én így szeretlek, így nem bántasz :D -, mert valami súgta, hogy menjek erre, menjek arra. Csodák csodájára mindig találkoztam vmi ismerős egyeddel. Először Karl-ba botlottam, akit én irányítottam a kocsmába (majdnem túl is szaladva előtte :D), majd Lukas-t láttam meg a szökőkútnál. -basszus elaludtam 10 percre, hol jártam? - na, beszélgettünk addíg, míg vissza nem kellett mennie mindenféléről. Harmadjára nem találkoztam senkivel. Vagyis a hídon merengtem a teliholdat bámulva, majd a felhők mozgolódására fordítottam figyelmemet. Aztán elindultam vissza a pubba. Igen ám, de már bezárták. Vagyis ki lehetett jönni az ajtaján, de be már nem. Remek. Telefon és miegyéb nélkül vártam a szerencsét. 2 percen belül egy srác sietett az ajtóhoz, de tapasztalván azt, hogy zárva van, előkapott egy szál cigarettát és egy mobilt. Így 5 percen belül visszakerültem a társaságba.

Aztán kidobtak minket, mondván, záróra van. Au revoir! Áttértünk hát egy szórakozóhelyre. Itt villanyfelkapcsolásig voltunk (3ig).

Mindenki hazafelé vette az irányt, mi, páran, még kiszórakoztuk magunkat egy bevásárló kosárral, ami csak arra várt, hogy mi játszunk vele... pontosan. legalábbis mi azt gondoltuk. a kisebb csapat is mégkisebbre oszlott, sötétben bukdácsoltunk hazafelé a Luas síneken...

Majd 1 óra alvás után irány dolgozni, reggel 10kor. ó, jeeee. nagyon élveztem. újabb fejezetet tudok nyitni a kis könyvemben: no alvás, hányinger, csíkszem és koordináld magad egy GYORSétterem kasszájában, PÉNZzel dolgozva. hát ez kimerült annyiban, hogy egyszer félreütöttem, kétszer kellett visszatérítést adni, majd a papírpénz aprója elfogyot és számold ki centekben a 10 eurós körüli visszajárót... nagyon jó. csoda: break előtt a csekkolásnál nem hiányzott semmi és többlet sem volt. hurrá-hurrá. break után meg kitchen. bejött a kisbizi. jeee. a toastert már alig láttam, de azért megoldottam a feladatot. :D

még most sem aludtam, de ezután meg főzni fogok, mert miért ne. majd ráérek aludni lelkiekben. testiekben meg már ráz a hideg, csíkszem, olvasási zavarok. sebaj.

Szóval a mai posztot is kihagynám, ha nem lenne elég akaraterőm... Vagyis most nagyon rászántam magam. mondhatni.

kiraktam a visszaszámlálást a párizsi villámlátogatásomig, mert miért ne, mindig felüdülésként gondolok rá, aztán meg elgondolkodom, hogy lehet, hogy mégis túl sok programot terveztem aznapra, de sebaj. lehet kihagyom a Louvre-t, mert ha már nem tudom megnézni egészében, akkor nem is érdekel (dehogynem, csak fájna a szivem, mert nem tiszteltem eléggé az épületet - és a kihagyott művészek alkotásait -, egy átlagos, felszines turistának érezném magam, aki koszos cipőivel lépked a Mona Lisa felé, majd elsiet az épületből. de más turistától eltérően, kinek egész napja lenne rá, nekem csak egy pár órácskám, vagy csak órám lenne az egészre. nem, nem. így nem szabad belépni oda. az nagy Louvre-ba). ej-haj, legközelebb Párizsba megyek egy évre.

Megint rámtört a bizonytalanság. Mármint az az érzés, amikor vége volt a giminek és az ember nem tudta pontosan, hogy merre tovább. Vagyis nem. Mégsem ugyanaz. Mert amiben most élek, az a totál bizonytalanság, a nem tudod mit hoz a holnap, merre mész, kivel találkozol, mit fogsz csinálni érzés. De most 1 hónap múlva vége lesz ennek. Visszamegyek Magyarországra, elkezdem az egyetemet és tanulok. De nem vagyok biztos abban, hogy jól döntöttem. Tényleg azt akarom csinálni, amire jelentkeztem.

Pont azért hagytam ki az évet, hogy jobban rálássak a világra, eldöntsem mit akarok, de talán még nehezebb lett a dolog. Sőt biztos. Abszolute nem tudom, hogy tényleg környezetgazdálkodási agrármérnök akarok-e lenni vagy sem. De nincs más erősebb vágyam sem... van egy-két ötletem, de azokból nem tudnék megélni. Szerintem. Sebaj, lesz ami lesz, ha nem jön be amit most választottam, még mindig tudok változtatni, hisz mindenki maga irányítja a saját sorsát... vagy valami ilyesmi.

Rá kellett jönnöm, hogy kinőttem teljesen a Sims játékból. Feltelepítettem magamnak, hogy na majd ezzel el tudom b_szni az időt, de eléggé nem köt le. Ez van...