breeblog

és még valami... nem tudni magyar :) de tudni helyette sok mosoly... érteni? nem?

mindjárt megyek dolgozni, de gondoltam pötyögök már valamit ide is előtte.

erősen gondolkodom azon, hogy miről kezdjek el egy gondolatmenetet, de valahogy nem megy most. :) ez a két munkanap leszívott... dehogy. :D csak kell kifogás a bambulásra, és ha már munkába járok, akkor miért ne ezt hozzam fel indoknak. az egyik lehető legjobb indok mindenre. és ha belegondolunk mindenki ezzel jön... ó, ne, ezt nem akarom csinálni, mert fáradt vagyok, elfáradtam a munkában, ó, ne, nem megyek sehova, mert holnap dolgozom, ó, ne, ó, ne... és valóban csak a munkának kéne élni? szerintem nem... mármint, oké, az ott keresett pénzből élsz, abból mész el kikapcsolódni olykor-olykor, abból veszed meg a rég kinézett ruhadarabot, abból iszod le magad a sárga földig, estébé... de valahogyan lassan-lassan előtérbe kerül a munka, sok más talán fontosabb dolgot hátrányba szorítva, és az a baj, hogy ezt az ember észre sem veszi... sebaj.

zzz... fázzzom... fel kéne öltöznöm és indulni, igen, dolgozni... hogy az ott megkeresett pénzt elherdálni Isten tudja mire, hogy utána újra munkába álljak a megélhetés miatt...

ugyanitt: gazdag, jóképű, lehetőleg nem bunkó pasi kerestetik, aki hajlandó eltartani egy magas, vékony, vörös hajú lányt, aki egy kicsit kitekeredett gondolkodásmóddal rendelkezik. ergo engem :)

tényleg ezt akarnám? :S

Nem tudok aludni 15 óra alvás után. Valahogy meg is értem, de még inkább az előző éjszakai nemalvás bepótolásaként kezeltem... sebaj

Valahogy felszínre törtek bennem a gimis emlékek. Biztos sokat segített ebben régi képek és msn-beszélgetések megtalálása, fellapozgatása. Egy év telt el érettségi óta, de mintha már réges-rég lett volna... annyit változtunk. vagyis Én biztosan változtam sokat, más nevében nem beszélhetek, nem is akarok.

egy év... és még maradt 4 az osztálytalálkozóig... mennyi minden történik még addig... valahogy még egy évvel ezelőtt nem vártam az osztálytalálkozót, meg még most sem. de valamilyen szinten 5 év után azért mégis... képet kapunk tinédzserkorunk társainak a változásáról. ezzl azt akarom mondani, hogy engem nem érdekel, hogy ki vitte többre, ki a sikeresebb, híresebb... nem. sokkal inkább a személyiség változása, az illetők megnyilvánulása, melyről következtetni tudunk az őket érintő külső és belső hatásokra.. hogy miért tesszük/teszem ezt? nem tudom, talán a tanulság levonása érdekében, hogy egy újabb lépést tegyek felnőtté válásomban. mert én ilyen lettem/vagyok most.

hupsz, most ettem le az ágyat, de pssszt, majd kimosom :D

elgondolkoztam a nemzetiségemen. 1 évig szinte nem is láttam magyarokat (csak 2x találkoztam velük), és itt Dublinban meg velük élek, folyton beléjük botlok. és hogy megmondjam őszintén, már unom (nincs semmi probléma a lakótársaimmal). és igen most ki lehet fújolni, hogy milyen "magyar" vagyok én, meg estébé (szokásos magyaros viselkedésmód)... szívesebben beszélek angolul vagy finnül, szívesebben lógok külföldiekkel, és valószínűleg ezért sincs honvágyam. persze hiányzik a családom, nem őket akarom ezzel megtagadni, de nem tudom. fura érzés. talán rossz helyre születtem. ezt a mentalitásom és a külsőm is igazolja. persze szeretem Magyarország hegyeit, az Alföldet, a Balatont, a két nagy folyót, ahogy három részre osztja az országot, Tokajt és a borvidékeket... oh, igen, talán ha csak ezeket venném figyelembe, akkor nem lenne probléma... de aztán olyan gondolatok szennyezik be ezt az álomképet, mint egyes emberek viselkedése, egymásra való mutogatás, bürokrácia, politikai élet, ...

most ha bejelenteném, hogy én igenis nemzetiséget váltok, akkor most a "felszines" magyarok biztos kifújolnának, meg "nem is baj, az ilyennek nincs helye köztünk, magyarok között"... és most gondolkozzunk el azon, hogyha ne adj Isten valahogy sokra viszem, és híres leszek széles e világon, akkor ugyanezen réteg hangoztatná a legjobban, hogy "látod, ő is magyar származású", s egyből vérbeli magyarnak fogadnának... nem furcsa?

valahogy én erre nem vagyok büszke, ahogy hagyjuk azokat a szép helyeket lepusztulni, mert ugye nem teszünk ellene semmit, csak beszélünk róla, várva azt, hogy majd valaki más cselekszik helyettünk is...

talán annyi magyarság belém is szorult, hogy megfutamodva én is inkább valahol máshol fogok szerencsét próbálni, de akkor már nem leszek magyar... csak egy Magyarországon született külföldi...

Sokszor utálom, hogy nő/lány vagyok. Mikor épp konfortba kapcsolod az agyad és akkor valami külső tényezőre olyan kontrolálatlanul, minden logikát leszámítva, magyarul lányosan reagálsz... áhh. és akkor kapcsolsz, hogy áááááá... de utána meg előjön lányos zavarod... ehh. de lehet, hogy csak az e napi kávé hiányzott. :D esetleg valami eyecandy-s filmet kell nézni, azután hamar visszarázódok a való világba.

és ezt galádul kihasználva táplálják bennem ezt a "naív lányt". nem szeretem, nem hagyom felszínre bugyborékolni a dolgokat, áltatni magam... ugyan már... "öreg" vagyok én már ehhez, nem kell más cipőjébe belelépnem.

vitun perkele saatana! azért valamelyest meleget sugároz, beindítva az olvadást. kérdés az, hogy milyen mélyre hatol... csak álarc vagy belülről a felszínt megrepedeztetve, tisztán hagy

tulajdonképpen erre már tudom is a választ... egyiksem... az apró réseket kiküszöbölve olvaszt, majd újra jéggé vál, formálva az embert