Hát mostmár én is csatlakoztam ismét a blogírókhoz.
Most ilyen üdvözlő beszdet meg ilyeneket nem akarok írni, egyből bumm bele a közepébe.
Úgyis aki ismer, az ismeri az élettörténetemet:D
Ma itt aludt csévi, höhö, 5 körül feküdtünk le. Reggel vagyis 11kor arra keltem h motoz a teknősöm, mert éhes. Felkeltem, adtam neki egy kis szárított rákot, és egyből habzsolni kezdte. Sikeresen visszafeküdtem az ágyba, ügyelve arra, hogy kedves barátnémat meg ne rugjam véletlen... :) Erre azt hallom h a Sári, Béla vagy Géza nevű (lehetne neki végre egy normális nevet adni) teknősöm elkezdett énekelni. Igen, énekelni. Még soha nem csinált ilyet... Pedig nem éheztettem ki annyira, h mert kapott kaját elkezdjen örömódát sikítani... Csévi is örült, h végre hallhatott teknőst sikítani.
Épp most nézem a nat.geo.t, kígyókról van szó. Undorítóak, kannibálok. Idézem: "Az egyiknek a másik hami, azaz táplálék... Vagy szeretkeznek egymással vagy megeszi a másikat. Ha ronda megeszi, ha szép, akkor párosulnak."
Pont a kannibalizmus is feljött a tegnapi beszélgetés során. Rájöttem, h a macskám gyilkos. Olyan vérszomjasan nézett csévire aztán meg danira, h mindenki azt várta mikor ugrik rá... Csévi inkább dobott neki kekszet :D
Hűű. Mikor felkeltünk fel kellett hívnom angol tanárom, ugyanis 12kor még az ágyban fetrengtem és hát fél óra alatt lehetetlenség felkészülni angol órára... Főleg akkor, mikor egy csévi van nálad :D "Mikor érsz ide Brigi?" "Hááát, holnapra" Enyhe káromkodás, de ezt is megbeszéltük :D csévi mondta, h egész éjszaka korrepetált engem angolból, és most olyan fáááááradt vagyok :D
Fel kéne már kelni, megyek is befejezem a reggeli felkelést...
Bye
