Hazajöttem.
Vasárnap dél körül felmentünk két napra Hutára, amit nagyon éltem. Végre csináltak fürdőszobát, így már nem lehetett a lavorban mosdás, koppintós WC használás fílingjét újra átélni. Nem is baj. Ja, amúgy előtte megálltunk Tokajban enni meg betérni az édességboltba, ahonnan egy halom édességgel távoztunk...
A szállás elfoglalása után rájöttünk, hogy a szomszédba egy mókus lakik, aki olykor átsuhan a kerten a mogyorófa irányába... Miután meglestük, hogyan táplálkozik, elindultunk sétálni. Szokásunkhoz híven nem kitaposott turistaútvonalon közlekedtünk, minek következtében este egy kullancsot fedeztem fel magamban. Sikeres eltávolítás után szalonnát sütöttünk, és én a gumicukrot zabáltam.
Másnap reggel egy kiadós reggeli után elindultunk túrázni. Előtte persze kinéztük, h mit is akarunk megmászni... Középhutánál elindultunk felfelé. A lezúduló víznek köszönhetően eléggé meredek hegyen mentünk fel, a kis úton alig lehetett elmenni. Következésképp megcsúsztam, és kis híja volt, h le nem gurultam. Hála nagy reflexünknek anyával, sikeresen megkapaszkodtam belé, így nem lettem a hegy áldozata. Majd rakok be pár képet, de sajnos még lusta voltam feltölteni a gépre. 8 km-nél fogyóban volt a vizünk, ezért én gumicukorral csillapítottam szomjamat. Addig ettem, mígnem elfogyott az is, amit haza akartunk hozni... A hátralevő 2-3km-t kövesúton tettük meg, le is vettem a kavicsokkal telement cipőmet, és úgy folytattam tovább utamat.
Visszaérve Óhutára slambucfőzéshez készülődtünk, de én elosontam hátra a kertbe és felhívtam a keletin bulizókat. Telefonálás közben fedeztem fel a mókus tényleges lakhelyét, így el is kiáltottam magam "Mókus!". Ő észrevett engem, és elszaladt... :S
Késő délután indultunk haza.
Otthon gyors zuhanyzás és öltözködés után kijutottam a többiekhez, ahol épp pókerparti folyt. Beültem Zsolti helyére, de miután meguntam a játékot "All-in" és kiestem. (Előtte szépen feltornáztam a zsetonok számát.) Miután Tamara megérkezett ektivitiztünk, én voltam renivel meg danival. Ügyes praktikákat vetettünk be, amit egyesek csítelésnek neveznek (de hát én mutogattam betűket), én erre csak annyit mondok "Okos enged, szamár szenved." :P:D
Aztán Csévivel békát akartunk dobni a többiekre, sikerült is becserkészni, de már nem tudtuk odáig elvinni. Megették a csokit, ezért lett volna ez a kegyetlen büntetés.
Nemsokára megérkezett a vihar, melynek köszönhetően néha nappali világosság volt. Be is cuccoltunk... Szandival fél órán keresztül röhögtünk a WC-s témán... :D Ami, így belegondolva - ha házigazda lettem volna -, nem is volt vicces. Szakaszos alvások után reggel fel akartuk a merész sátorban alvó egyedeket ébreszteni. Így bevittük Pityut, fokhagymát akartunk berakni, a kissátorral eltorlaszoltuk a kijáratot, körbesepertem a sátrat, Tami pedig hangosan üdvözölte a felkelőket alvókat.
Hazamenet előtti kelés után alig láttam valamit, de azért nagy erőkkel próbáltam segíteni.
Itthon nem sikerült az alvás, mert igazán nem is szántam rá magam, h na most alszok. Így mentem én vezetni... Szerencsére megúsztam, inkább elengedtem a több kilométerre levőt is.
Most hullafáradt vagyok... és holnap matek
PFF
