Kedden voltam bent érettségit megnézni.
Kijövetelemkor találkoztam Jocóval, Csetivel és Danival, akik gyalog jöttek a sulihoz egészen a buszvégtől. Megsajnálva őket felajánlottam, hogy hazajöhetnek velem, mivel én kocsival vagyok. Igen ám, de nekem még kellett shoppingolni is.
Mentünk a mekibe kajálni, ahol felfedezvén a csocsót és pléjsztésönt, a fiúk egyből elkezdtek játszani. Majd rájöttek, hogy a sültkrumplihoz bármit lehet enni. Utána betértünk a Tescoba, ahol eleinte cipőt akartam vásárolni, de ez sajnos nem sikerült. Viszont bent az áruházban sikerült rátalálni egy röhögő, vibráló mittudoménmire, majd a Tesco rabja lettem, miután leolvastattuk az adókártyámat valamint az OM kártyámat, végül egy túrórudival és egy buenoval távoztunk.
Bevallom ez a nap benne van a TOP10ben.
El is határoztuk, hogy lesz még ilyen.
Tele van a hócipőm a sulival. Naponta több órát seggelek a könyv mellett, próbálok minden tanárnak eleget tenni. De nem, ez nem elég. Ugyan érettségizel, nem szóltál, biztos nem is tanulsz, kicseszek veled. Köszönöm szépen. Jelzem: az egész biosz-kémiától elment a kedvem, nem is akarok ezekkel továbbtanulni, majd lesz valami, amit legalább élvezni is fogok. Legszivesebben megszabadulnék mind a kettőtől. Főleg ezek után. Nem érettségizek egyikből sem, sőt mostmár nagyon nagy sansszal nem is kell majd az egyetemre sem.
Na jó, nem picsogok tovább, csak kiakadtam. Nemkicsit.
