Végre megoldottam a képek lekicsinyitésének és egyebének a gondját (hát igen... nem csoda az infó érettségi... :D). Szóval így tudok felrakni képet... sálálálálálá
Itt kelek, fekszek. Elég nyugis hely, szomszéd 5-10 km-re, kerítés sehol... Hogy meddig is tart a telek, azt nehéz meghatározni (ameddig a szem ellát).
Ez a közeli kert, talán látszik Onni otthona. Az a faépítmény meg a kinti sütőhely.
Ez is a kertben készült, itt a mousse jávorszarvas :D). Sajnos a kicsinyérül nem készült olyan jó felvétel, ezért nézzétek el nekem, hogy őt nem raktam fel...
Még mindig a kertben, a trambulinon. Kosti épp trükköket csinál. Én meg Martti gyilkoljuk egymást (ez naponta így megy :D).
Egy másik kép, szintén a trambulinon. Sajnos kevésszer vannak ilyen helyzetben a gyerekek (fekszenek és fáradtak :D)... De a trambulin segít ezen. :D
Na és amiről legelőször beszéltem, Itt nem holmi homokozóban vagy kisautóval vezetik le a gyerekek a felesleges energiát. Nem kell piszokvakcina és holmi "na menjünk el mamihoz változásképpen"... Nesze neked szülői aggódás... Támogatom! K*rvára élvezik a gyerekek, persze nem veszélytelen.
Szóval innen írsogálok én, és minden egyes nap áldom az eget, hogy ezt a családod vetette elém... Isten szeret engem (nem vagyok nagy vallásos, de ezt el kell ismerni).
