Végeztem a finn könyvemmel... A vicces az, hogy az utolsó leckében írták le, hogy na amit eddig tanultál, na az az írott nyelv, a "hivatalos nyelv". A beszélt nyelv teljesen más, gyakran nincs is összefüggés a kettő között. Szal, ha jót akarsz magadnak, és nem akarod, hogy mindenki furán nézzen rád, hogy hogyan is beszélsz, akkor jobb lesz átállni a beszélt nyelvre, ami sajnos régiótól függ. Ez így feketén fehéren leírva. Köszi. :D

Amint felálltam a székről, az ajtó felé vettem az irányt, de szemem megbotlott a telefonomon, ami egy nem fogadott hívást jelzett. Hüj, Niina hívott volna, hogy meg kell csinálnom valamit? Esetleg Heidi, hogy ma nem mennek a szüleihez Mikkoval és menjek el kávéra? Még mielőtt tovább gondoltam volna a dolgot, már ki is derült. Niko. Szem tágra, pislogás, mit akarhatott? Lecsekkolom, hogy mikor hívott... hm... 5 perccel ezelőtt :D Na jó, akkor visszahívom. Jó, tulajdonképpen nem akart semmit, csak gondolta felhív, hogy mit csinálok, meg hogy akkor menjek a szülinapjára feltétlen. :D Jól van. Megyek, egyéb? Hatásszünet, gondoltam akkor elköszönök, de egyszerre kezdtük el a mondandónkat, vmi kérdésbe kezdett bele ("mikor...ööö...hm?"). Szokásos, na mondjad akkor te először. Nem, mondd te! És általában ebből lesz az ááá... semmi különös. Jól van, akkor én most megyek, majd még beszélünk, pápá (részemről)... ok, de... jó-jó, de majd hívjál, ha van valami (részéről)... ok, pápá... pápá brigi...