Szoval a blogom megint bemondta az unalmast... Egye fene, ma jo napom van (jobb, mint a tegnapi :D), ezert megirom Jegyzettömbbe ezt a bejegyzest. Aztan ha megjavult a blog, csak becopyzom es mindenki happy lesz.
Akkor a tegnaprol. Kereszteljuk at pentek 13-ra, vegulis szombat 14 volt, de mind1. :D Pentek 13. Reggel eleg nyomottan ebredtem, aztan gondoltam labat szepitek. Igen am, de nemtudomhogyan, meg sosem fordult elö, megvagtam a labujjam, el is kezdett verezni. Jo, akkor most elinteztem, hogy napokig fajjon a labujjam. :n Sebaj, unalomuzeskent elhataroztam, hogy bemegyek a varosba nezelödni, vasarolni. 5 elött be is ertem, közben Heidivel leegyeztettunk egy kavemeghivast hozza. Jepp, jepp, Koskikeskusba be, elsö utam a bankautomatahoz vezetett, de csak azert vettem ki 20 EUR-t, hogy megtudjam, mennyi van a kartyamon. :D (Jo, elismerem, nem volt kezpenzem, ezert nem artott kivenni.) Arcomon szeles mosoly terult el, mikor megpillantottam az összeget, majd ujabb tervek szövödtek/szövödnek az agyamban. Miutan nem talaltam semmi erdekfeszitöt ezen a helyen, atmentem egy masik nagy bevasarloközpontba, itt mar vettem is par dolgot (chips, cider, körömlakk, suti :D). Persze vagy fel orat alltam sorban ezekert. :n Szoval buszra fel, irany Sorila, kocsiba be, el Heidihez. a kavet csak ketszer sikerult kilötyögtetnem, egyikszer a padlora, masikszor a kezemre... pff. Persze Heidivel megvitattuk a szokasos "gyerektervezest", hogy majd en lehetek a keresztanya meg feltetlenul meghivnak az eskuvöre is. Jo, hat ehhez kellett a pokerarc, de nagyon. Aztan Mikko kitalalta, hogy vigyem el öket Raholaba kocsival, ami a varos masik reszen van. Hat kinkeservesen beleegyeztem, de mondtam Heidinek, hogy kerdezze meg Niinatol is, elvegre az öve az auto meg a benzin. Enyhe gyözködes utan belement, igy kocsiba beee, autopalyara fel. Egyszer csak egy koppanast hallok, szuper, tuti, hogy egy kö csapodott a szelvedönek. Egy karcot meg is pillantok, fuck! (Szerencsere ma kiderult, hogy az mar regota ott van, nem törtent semmi... huhh...) Aztan Mikko közli, hogy ugorjunk mar be a következö kijaratnal egy boltba, mert venne sört. :n Okeeee. Legalabb el tudtam menni pisilni, ö meg gazdagabb lett 12 uveg sörrel... Jepp, megerkeztunk Raholaba. Vagy fel orat voltam ott, majd eljöttem, mert kitalatak, hogy akkor ottalszanak... Nekem meg semmi kedvem nem volt tovabb mosolyogni, szal autoba be, de mivel nem tudtam visszafele az utat, igy a centrumnak vettem az iranyt. Szerencsere nem tevedtem el, bar csupan ketszer mentem at sarga (mar majdnem piros) lampan... Majd a szokasos ut, eppen kanyarodok fel az autopalyara, amikor kirazott a hideg majd hirtelen melegem lett. Nem kaptam levegöt, majd elhanytam magam. Huhh, huhh, mi törtent? Na jo, akkor kicsit lassitok, ablak le, mely levegövetel, radiot valtogatok, hogy tereljem a figyelmem... Aaaa, nem fogok most meghalni! :P "Kicsit" erötlenul hazavezettem, persze az Eerolansuorantie-nel megalltam, levettem a salam, kigomboltam a kabatom, kinyitottam a kocsiajtot, pihentem. Itthon agyba beestem, de csak fekudtem es neztem a plafont. A rosszullet elmult, viszont a lekuldött kave es red bull kezdett hatni... :D 1 ora multan el is tudtam aludni. Erdekes, hogy pont ejfeltajt (a rossz napnak vege, mar uj nap volt). Ma viszonylag koran keltem (7.34 körul), meg mindenki aludt, en meg megcsinaltam par dolgot.
Az ötletemröl... :D
Maradok itt Tampereben, vallalok valami nyari melot (ki is neztem valamit a vidamparkban :D), ezzel eleg jol lehet keresni, tudok fizetni mellette alberletet es tudok felrerakni abbol is.
Az Elet szeeeeep! :D
nem találom a billentyűket. :n bocs, ezért átállítom a nyelvet és nem lesznek ékezetek, mert így tényleg nem haladok...
hat a tegnapi naprol. Martti valami erdei suliban volt, tehat kesöbb jött haza (a szokasos 1 helyett), Kosti meg ugye csutörtökönkent 2kor jön. Szoval a delelöttöt a boldog öntudatlansag jegyeben töltöttem el (zene fulbe be -mert ugy hangosabb :D-, porszivozas, hajmosas, msn Nikoval, jne.). 1kor nekilattam krumplit pucolni, mert Niina megkert ra, hogy fözzem meg 2re. Fel kettökor a nagy öntudatlansagom közben a konyhaba megjelent Heidi meg Mikko. "Voi vittu!" - ami a szamat elöször elhagyta, majd miutan Heidi anyukajat is megpillantottam: "Anteeks! Mut mä... :D... en tiedä." Szal gyorsam csinaltam kavet, Heidi anyu mar ment is el, csak Heidit meg Mikkot hozta el. En folytattam a krumpli pucolasat, ök meg kaveztak, cigiztek, ujsagot olvastak. Majd harom elött hazavittem öket, en meg mentem nyelvsuliba, ahol extra feladatot kaptam, mert hiper-szuper gyors vagyok :D Nem is baj, azzal se volt problema, 2 perc alatt leirtam ki mit csinal az adott kepen, söt meg sztorit is alkottam hozza D:
Nem, nem vagyok emoo. (Kösz a felvilagositast Dori ;) )
Végeztem a finn könyvemmel... A vicces az, hogy az utolsó leckében írták le, hogy na amit eddig tanultál, na az az írott nyelv, a "hivatalos nyelv". A beszélt nyelv teljesen más, gyakran nincs is összefüggés a kettő között. Szal, ha jót akarsz magadnak, és nem akarod, hogy mindenki furán nézzen rád, hogy hogyan is beszélsz, akkor jobb lesz átállni a beszélt nyelvre, ami sajnos régiótól függ. Ez így feketén fehéren leírva. Köszi. :D
Amint felálltam a székről, az ajtó felé vettem az irányt, de szemem megbotlott a telefonomon, ami egy nem fogadott hívást jelzett. Hüj, Niina hívott volna, hogy meg kell csinálnom valamit? Esetleg Heidi, hogy ma nem mennek a szüleihez Mikkoval és menjek el kávéra? Még mielőtt tovább gondoltam volna a dolgot, már ki is derült. Niko. Szem tágra, pislogás, mit akarhatott? Lecsekkolom, hogy mikor hívott... hm... 5 perccel ezelőtt :D Na jó, akkor visszahívom. Jó, tulajdonképpen nem akart semmit, csak gondolta felhív, hogy mit csinálok, meg hogy akkor menjek a szülinapjára feltétlen. :D Jól van. Megyek, egyéb? Hatásszünet, gondoltam akkor elköszönök, de egyszerre kezdtük el a mondandónkat, vmi kérdésbe kezdett bele ("mikor...ööö...hm?"). Szokásos, na mondjad akkor te először. Nem, mondd te! És általában ebből lesz az ááá... semmi különös. Jól van, akkor én most megyek, majd még beszélünk, pápá (részemről)... ok, de... jó-jó, de majd hívjál, ha van valami (részéről)... ok, pápá... pápá brigi...
Havazik. Megint. Nem is bánom, ami baj. :)
Ma megyek megint nyelvsuliba, már várom, de fogalmam sincs miért, nem lesz benne semmi extra. Talán csak eyecandy-re vágyom. :D
Még mindig vacilálok. Mennék is haza meg nem is. Lassan átállok a finn nyelvre (rengeteget segít az, hogy Nikoval naponta több órát beszélünk msn-en finnül - persze sokszor nagy zagyvaságot mondok, de akkor kijavít meg mosolyog) és e miatt megint felmerült az ittmaradás. Ugyanakkor vágyok már haza, mert hiányoznak az otthoniak, de mi van ha hazamegyek és akkor jó lesz egy hónapig, de utána meg jön az a "visszaakarokmenni" érzés. Végülis visszajöhetek, csak egy évet kell várnom. Mindegy nem filózok többet. :D Csak vagyok bele a világba, majd lesz valami, időm, mint a tenger. Az Én Életem, az Én Döntésem. Hú, de bölcs lettem.
Olyan kompromittáló emo-kép készült rólam, amit muszáj vagyok megosztani a világgal, még mielőtt más osztaná meg. :D Akarom mondani: XD
Comments